Azok, akik már az század & ezredforduló táján is követték az eseményeket jól melékezhetnek az online piacterek (e-marketplaces) felemelkedésére, tündöklésére és hanyatlására.

A kilencvenes évek végén számtalan cikk, tanulmány bizonyította, hogy e-piacterek egyszer s mindenkorra megoldják a beszerzés minden gondját-baját. (Ebben élen járt a Big Five tanácsadó cég is.)

A e-piactér önmagában nem butaság, csak tudni kell, higy mikor, mire kell használni.
Egyes vállalatvezetők azt hiszik, hogy a piactér semmiben sem különbözik a citrompréstől.
(Vagyis annyiban igen, hogy nem a citromot, hanema beszállítókat kell benne préselni és nem citromlé, hanem megtakarítás csorog - vagy inkább ömlik - ki belőlük.

A baj csak az, hogy 1) a dotcom-összeomlás hatására azok is megijedtek, akiknek nem volt miért 2) a beszállítók egy része nem jelent meg önlként vaalmelyik piactéren 3) a piacterek bűvöletében túl sok ilyen szolgáltató alakult, ezért néha nem lehet tudni, hol is vannak a vevők 4) egyesek máig nem voltak képesek felfogni, mi a különbség az e-piactér és az onlie aukció között (elmondjam?).

Ennyit bevezetőnek, folyt. köv.