Ha egy cég vezetője eljut a "kell valaki, aki a beszerzéssel foglalkozik" gondolatig, akkor rendszerint a "ki is legyen az" a következő kérdés.
A belső ember mellett szól, hogy
- jól beilleszthető a szervezeti struktúrába
- rugalmasan működtethető
- könnyen ellenőrizhető...
...de hát DRÁGA. (És persze egy kisebb cégnél az a kérdés is felemról, hogy mit csináljon a beszerző, amikor éppen nincs mit beszerezni. - Persze, mi beszerzők tudjuki, hogy valójában ilyen időszak nincs is.
Az elmúlt 15 (?) év egyik slágertémája az outsourcing, vagyis a tevékenységek kihelyezése.
Néhány éve még másról sem lehetett hallani, nint arról, hogy minden tevékenységet, ami az üzlet belső magján (core business) kívül esik ki kell helyezni.
A kihelyezés mellett szól, hogy
- erre szakosodott profik kezébe kerül a feladat
- költségként jelentkezik
- akkor kell csak igénybe venni, amikor a feladat felmerül
A kihelyezés hátránya, hogy
- nem lehet csak úgy odalökni a feladatot (mint egy belső dolgozónak), meg kell fogalmazni azt
- kisebb a kontrol (nem lehet a beszerzőket össze-vissza rángatni)
Nehéz persze elképzelni, hogy egy 20-30 fős hazai káefté Indiába, vagy Kínába helyezné ki beszerzési feladatait. (Gyanítom, hogy a következő években az amerkiai cégek is sok munkát visznek majd haza az említett országokból - és terméeszetesen K-Európából is.) Általában hazai szolgáltatók merülhetnének fel, ha lennének. Ezeketz nem is annyira klasszikus outsourcing cégként, hanem és a tanácsadó-outsourcing öszvérként tudom elképzelni.
Túl élénk a fantáziám? (A gyakorlat azt bizonyítja, hogy nem!)
